A holtakkal élnek együtt

Felhasználói értékelés: / 0
GyengeLegjobb 

Misztikumok és misztikusok

0 Hozzászólások

 A japán Simonoszeki (Simonszék?) kikötõ közelében 1185-ben lezajlott dannourai tengeri ütközetben a Minamoto nemzetség teljesen kiirtotta a Taira nemzetséget, Antoku tennóval, azaz a gyermek császárral egyetemben. A hajósok évszázadokon át nem mertek arrafelé hajózni: attól féltek, hogy a Tairák fel találnak bukkanni a tengerbõl és elsüllyesztik hajóikat. A helybeli halászok között mindenféle mendemondák kaptak lábra kísérteties, lebegõ, démoni tüzekröl.
Idõvel Simonoszekiben felépült egy Amidadzsi nevû buddhista templom, amelyet késõbb sintoista kápolnává alakítottak át és Akarna dzsingúnak neveztek el. Itt imákat mondtak, hogy a holtak lelke megbékéljen, és emlékmûvet emeltek a gyermek császár és családja tiszteletére. A nyughatatlan szellemek azonban olykor még mindig háborgatták az élõket.

Hoicsi, egy világtalan zenész, aki biván (lanthoz hasonló hangszer) játszott és a XVIII. század közepe táján a templom lakója volt, remekül tudta elõadni a dannourai ütközet történetét. Kiváló tolmácsolásának híre ment, olyannyira, hogy a mit sem sejtõ zenészt a holt Tairák elhívták magukhoz: adja elõ nekik a tengeri csata históriáját. A zenészt éjjelente fegyveres õr vezette egy látszólag elhagyatott udvarházhoz, ahol legalábbis õ így hitte egy nemesi család szórakoztatásáról kellett gondoskodnia. A templomszolgákat aggasztotta, hogy Hoicsi minden éjjel eltûnik; végigkutatták hát a várost, míg végül rábukkantak, amint Antoku tennó sírja elõtt térdelt, és népes tûzdémon* közönség elõtt adta elõ szenvedélyes átéléssel a históriát.

A japán és a kínai irodalomban számos történetet találunk, amelyek arról szólnak, hogy halandó emberek mit sem sejtve rég meghaltakkal kerülnek kapcsolatba. Egy kínai tudós például mámoros éjszakákat töltött egy gyönyörû szép, de rejtélyes asszony karjai között. A barátai végül felfedezték, hogy a "palota", amelyet éjszakánként felkeres, puszta rom, s a nõ, akit szeret több száz éve egy közeli temetõben nyugszik. A nyugati kultúrákban a holtak távoli mennyországba vagy pokolba kerülnek, a keleti gondolkodásban azonban az élõk és a holtak világa nem határolódik el szigorúan egymástól. A kettõt elválasztó szövedék anyaga vékony, könnyen átszakad, így könnyebben alakulhat ki kapcsolat élõk és holtak között. Ezek a kapcsolatok azonban rendszerint veszélyesek. Hoicsinak szerencséje volt, hogy életben maradt és elmondhatta, mi történt vele: a Tairák elpusztíthatták volna.

*szellemek