Valentiné Greatrakes ír arisztokratának „az az érzése és különös késztetése" támadt, hogy kézrátétellel gyógyítson. Hitt abban, hogy ez a képessége valamilyen módon összefügg azördögűzéssel, és hogy Istentől származik; de a XVII. században hitszegésnek számított, ha valaki érintéssel akart gyógyítani.

Greatrakes hírneve gyorsan terjedt. 1665-ben nem volt hajlandó tudomásul venni ama püspöki döntést, hogy hagyjon fel az effajta orvoslással. Úgy tűnt, védelmet élvez magas társadalmi rangjának, szerény igényeinek, valamint annak a ténynek tulajdoníthatóan, hogy a gyógyításért nem fogadott el pénzt. 1666-ban, amikor pestis pusztított Londonban, Greatrakes öt hónapra Angliába utazott, és ott nagy hatást gyakorolt számos híres személyiségre, többek között Róbert Boyle kémikusra és a Royal Society más tagjaira. Boyle hitelesnek tartotta Greatrakes gyógyításait, és részben a balszerencsének tudható be, hogy II. Károly-király előtt tartott bemutatóján kudarcot vallott; talán mint Olivér Cromwell egykori katonája, tudat alatt bizalmatlan volt a királlyal szemben, és attól tartott, megsérti a hagyományt, miszerint a királyi kéz érintésének gyógyítóereje van. Néhány évvel később Greatrakes felhagyott gyógyító tevékenységével.

Az érintés a legtöbb gyógymódhoz hozzátartozik, bár értékét mára nagymértékben csökkentették a modern gyógyeljárások és gyógyszerek. A kézrátétellel való gyógyítás az emberiség egész történelmén végigvonul: említik a Bibliában, az ókori Görögországban és Egyiptomban. 1784-ben Franciaországban bizottságok tanulmányozták a „mágneses folyadékot", amelynek Franz Mesmer gyógyítóerőt tulajdonított. A mai kor gyógyítói maguk is fenntartják álláspontjukat, miszerint az érintéssel pszichikai vagy lelki gyógyítóenergia kerül át a gyógyítóról a páciensre. De ha az effajta gyógyítás szuggesztiót vagy vakpróba-hatást jelent, akkor mind a gyógyítónak, mind pedig a betegnek erős hittel kell rendelkeznie.

1960-ban a kanadai McGill Egyetemen dolgozó Bernard Grad próbára tette Oskar Estebany magyar származású gyógyítót, aki a beteg egerek gyógyulási arányát javította meg ezzel a módszerrel. Estebany képes volt gyorsabb növekedésre késztetni a nővényeket; ebben az esetben a szuggesztió nem is jöhetett szóba. A New York-i Egyetem professzora, Dolores Krieger nem kis részben Grad vizsgálataira alapozva fogadta el az érintés gyógyító erejét és alakította ki az 1970-es években módszerét, amelyben úgy szerepel a beteg teste körüli energiaáramlás, mint ami szervesen hozzátartozik a holisztikus betegápoláshoz.