Abdullah

Felhasználói értékelés: / 0
GyengeLegjobb 

Meditáció

Az egyik szufi misztikus, aki egész életében boldog volt - soha senki nem látta õt szomorúnak - folyton csak nevetett. Õ maga volt a nevetés, egész lényébõl öröm sugárzott. Öreg korában, amikor a halálos ágyán feküdt, és még ekkor is jókedvûen nevetgélt, az egyik tanítványa ezzel fordult hozzá: - Mester, egyszerûen nem értjük. Te most haldokolsz. Hogyhogy nevetsz? Mi olyan mulatságos ebben? Mi olyan szomorúak vagyunk. Már sokszor meg akartuk kérdezni tõled, hogy miért nem vagy soha szomorú. Most, hogy farkasszemet nézel a halállal, legalább most lehetnél szomorú. Te mégis nevetsz. Mondd, hogy csinálod?

- Mi sem egyszerûbb ennél - mondta az öreg - Én is megkérdeztem ugyanezt annak idején a mesteremtõl. Mikor fiatal voltam, még csak tizenhét éves, de már tele problémákkal, odamentem a mesteremhez. Öreg volt, hetven éves. Egy fa alatt ült, és minden különösebb ok nélkül nevetett. Nem volt ott senki más rajta kívül, semmi sem történt, senki sem mesélt vicceket, vagy ilyesmi. Õ mégis nevetett, a hasát fogta nevettében. Én megkérdeztem:
-  Mi ütött beléd? Megbolondultál, vagy mi bajod? - Mire õ azt felelte: - Egy napon én is olyan szomorú voltam, mint most te. Aztán rádöbbentem, hogy ez az én választásom, az én életem. Attól a naptól fogva reggelente, amikor fölébredek, az elsõ dolog, amit magamnak mondok, még mielõtt kinyitnám a szemem: "Abdullah - így hívták az öreget - döntsd el, hogy mit akarsz. Szenvedni akarsz vagy boldog akarsz lenni? Mit választasz ma?" És én mindennap a boldogságot választom." Ez egy választás. Próbáld ki. Abban a pillanatban, ahogy reggel az álom elillan és te fölébredsz, kérdezd meg magadtól: "Abdullah, új nap virradt. Hogy döntöttél? A szenvedést vagy a boldogságot választod?"

És ki az az ütõdött, aki a szenvedést választja? És miért választaná? Ez nem természetes - ha csak valaki nem a szenvedéstõl boldog... de akkor is a boldogságot választja, és nem a szenvedést.