Meditáció
2010. július 19. hétfő, 07:50
1. oldal / 11

A meditáció célja abban a törekvésben áll, hogy az ébredő tudatba, azaz az elme normál aktivitású állapotába bevigyen bizonyos ráébredést az éles tudatosságra, a törekvés ereje által létrehozzon egy csatornát, amelyen keresztül az isteni és szellemi princípium – a valóságos ember – az alacsonyabb személyiséget megvilágosítja. Az elme és érzékek kinyúlása egy eszményi felé, és a bebörtönzött alacsonyabb tudatosság ajtóinak megnyitása ennek az esz-mének befolyására. 'A meditáció' H.P. Blavatsky szerint 'a belső ember kimondhatatlan vágyódása a végtelenre'. A kiválasztott eszmény lehet elvont – lehet egy erény, mint a szimpátia vagy az igazságosság, lehet a Belső Fény gondolata, azé az Isteni Lényegé, amely az emberi természet legbensőbb valója: amely lehet csupán egy halvány és tompa érzékelése a bennünk lévő legmagasabbrendűnek, vagy az eszmény egy Mester, egy Isteni Tanító képében is jelent-kezhet – valójában bárki személyében testet ölthet, akit tiszteletünkre és csodálatunkra méltónak tartunk. Következésképp a meditáció tárgya és módja az egyén temperamentuma és 'sugara' szerint nagymértékben különbözhet. De minden esetben a lényeg a lélek felemelése isteni forrása felé, az egyéniesült én vágyakozása, hogy eggyé váljon az Egyetemes Énnel.
Az első lépések
A meditáció első lépése annak a gondolatnak az ápolása, míg megszokottá nem válik, hogy a fizikai test a szellem eszköze. Azok, akik éppen hogy megismerkedtek a teozófiai gondolattal, először nehéznek találják nézőpontjuk megváltoztatását; számukra a lélek és a szellem nem valóságosak. A síkok és testek, amelyekről a teozófiai írók beszélnek azon törekvésükben, hogy világosan és tudományos pontossággal adjanak némi betekintést az emberi lét misztériumaiba, sematikus könyvábrák kifejezésmódjával vannak emlékezetben őrizve, minden egyes név a memória erőfeszítésével felidézve. A fizikai test az egyetlen érzékelhető valóság, és a fizikai feletti, a homályos, a ködös, egy pusztán intellektuális fogalom. Azonban fokozatosan, csaknem észrevehetetlenül ez az érzés megszűnik és a fizikai feletti érzékelése lassan beszűrődik a fizikai agyba és élettel telíti azt, ami megelőzőleg pusztán intellektuális elmélet volt. Ennek oka nem is olyan távoli. Teozófiai könyvek olvasása azt jelenti, hogy az egyén kapcsolatba kerül erőteljesen serkentő erőkkel az archetípusok világában, a magasabb testekről való olvasás arra irányítja a figyelmet, hogy felébressze az öntudatosságot azokban.

Az asztrális sík és az asztrális test iránti érdeklődés és azok tanulmányozása fokozatosan felébreszti a tanulmányozót azon a síkon a fizikai alvás alatt. A magasabb testek nagyobb aktivitásra serkentését elősegíti, ha a tanulmányozó a fizikai feletti síkon fejlettebb egyének aurájában tartózkodik. Természetes következményként a belső természet ilyen kiterjedése kezdi megváltoztatni az ébredő tudatosságot, a Felsőbbrendű Ember tudása lassan leszűrődik a fizikai agyba, és a tanuló úgy találja majd, hogy életfelfogása nagy változáson megy keresztül. A tudatosság kitágulása észrevehetővé válik, a gondolkodás és érzés új távlatai nyílnak meg előtte, környezete az életben új jelentőséget ölt, mivel annak tudatára ébred, és a Teozófia igazságai intellektuális elméletből szellemi tapasztalatokká válnak.
Röviden ez a fokozatos tudatkiterjesztés ésszerű magyarázata, amely a legtöbb teozófus korai tapasztalásaként érkezik el azok esetében, akik valóban komolyak. Ez a folyamat és ébredés az anyag útján gyorsítható. 'Segítsd a Természetet!', – mondja a Csend Hangja – 'és dolgozz vele együtt, és a Természet akkor egyik teremtőjének fog tekinteni és engedelmeskedik.' Egy modern tudós ugyanezt az igazságot ismételte meg a következő szavakkal: 'A Természet engedelmességgel győzhető le'. Meg kell értenünk a Természet törvényeit, és azután helyesen megválasztva és alkalmazva engedelmes szolgáinkká válnak. Ami lassan és fokoza-tosan történik a dolgok természetes menete szerint, az szándékosan siettethető értelmes és jól irányított törekvéssel. Ebből eredően a tanulónak ez az első gyakorlata a meditációban tekin-tetbe veheti a Felsőbbrendű Ember tudatos megvalósításának célját, mint odaillő célt. A következő gyakorlat egyike a jelen író által jó eredményekkel alkalmazott módszereknek, amelyeket mindaddig gyakorolt, ameddig folytatásuk szükségtelenné nem vált.