AURANKA

A természetes folyamatokba való egyik legnagyobb beavatkozás a napjainkban bimbózó, genetikailag manipulált élelmiszereket elõállító iparághoz köthetõ.]apán tudósok odáig mentek, hogy spenótgénnel kezelt sertéseket tenyésztettek, és azt állították, hogy egészségesebb sertésfajt állítottak elõ. Meglehetõsen keveset tudunk arról, mekkora fenyegetést jelentenek az ilyen ételek az emberi szervezetre, mint ahogy azzal sem vagyunk tisztában, a génkezelés milyen hatással van a természetes folyamatokra. Génkezelt termékek úgy jönnek létre, hogy a tudósok az egyik szervezet génjét kiveszik, és átültetik egy másik szervezetbe. A beültetett gének származhatnak a befogadó szervezettõl tökéletesen eltérõ fajból. így például egy tudós átültetheti egy állat vagy egy baktérium génjét egy növénybe. Számos esetben az idegen gén beültetése lehetõvé teszi a növénynek, hogy ellenállóvá váljon egy bizonyos gyomirtó szerrel szemben, vagy hogy saját, belsõ rovarirtó szert termeljen.

Az USDA, amely a génkezelt növényeket propagálja, azt állítja, hogy magasabb terméshozamot tudnak produkálni, erre pedig szükség van, hogy el lehessen látni élelemmel a világ egyre gyarapodó népességét. Azt állítják, hogy a genetikailag módosított növények kevesebb védelmet igényelnek a kártevõkkel szemben, ami azt jelenti, hogy kevesebb vegyi anyag jut a környezetbe. De a kétkedõk aggódnak, mert hosszú távon nem tesztelték a technológiát. Arról is meg vannak gyõzõdve, hogy a rovarok elõbb-utóbb immúnissá válnak a növények által termelt irtószerekre, és a génmanipuláció olyan, elõre nem látható mutációkat hozhat létre, melyek az emberre veszélyes mérgeket vagy allergéneket termelhetnek. Ha egyszer kikerülnek a természetbe, lehetetlen megállítani vagy visszavonni õket. Az esetleges hatások visszafordíthatatlanok.

Miközben a génkezelt élelmiszerek biztonságáról szóló parázs vita világszerte egyre zajlik a tudósok, kormányok, és fogyasztók között, a termelõk körében máris elterjedtek. 1996-ban az Egyesült Államokban ültetett szójabab és kukorica legalább 10 százaléka génkezelt volt. Két éven belül ez az aránya kukoricánál 33, a szójababnál 40 százalékra nõtt. Világszerte körülbelül százmillió holdon terem génkezelt növény, köztük gyapot és szójabab. Ezenkívül létezik génmanipulált kukorica, repce, len, papaja, burgonya, paradicsom, paprikafélék, tök, radicchio, enzimek, tejtermékek és állateledel. A szójabab a szójaliszt, a szójaolaj, a lecitin és a szójafehérje-kivonatok, -sûrítmények alapanyaga. A szója és származékai a feldolgozott élelmiszerek 60 százalékában megtalálhatók. Többek között a kenyerekben, édességekben, kukoricapelyhekben, chipsekben, sós kekszekben, a vitaminnal dúsított lisztekben és tésztákban, elõsütött ételekben, a joghurtfagyiban, jégkrémben, babatápszerekben, margarinokban, fehérjeporokban, szószokban, szójasajtokban, a szójaszószban, a tamariban *, a tofu dogban H, vegaburgerekben, kolbászokban, samponokban, habfürdõkben, kozmetikumokban és az E-vitaminban. A génkezelt biogyógyszerek közt található az antithrombin !ll, az angiotensin, az inzulin és a prolaktin.

A génmanipulált élelmiszerek elõállítása véleményem szerint az egyik legijesztõbb technológia, amit magunkkal hurcolunk a huszonegyedik századba. Nagyon úgy tünik, hogy baljós dolgok vannak folyamatban. Gyakran elõfordul, hogy egy téma beszivárog a tömegtájékoztatásba, ami kellemetlen a Monsantóhoz hasonló multiknak, aztán egyszerûen eltûnik. Például az Egyesült Királyságban egy, a kormány által megbízott lengyel tudós közzétette a genetikailag manipulált Monsanto-burgonyával végzett vizsgálatainak eredményét. Patkányokat etetett vele, amelyeknél, amint a tudós elmondta, számos fiziológiai probléma alakult ki, mint például az agyszövetek zsugorodása és más belsõ szervek károsodása. Néhány nappal késõbb ugyanez a tudós megjelent a televízió képernyõjén, és elismerte, hogy a kísérletei hibásak voltak, és az eredményei tévesek. Ezt követõen lemondott.
Körülbelül egy évvel késõbb véletlenül a BBC World Service-re kapcsoltam, pont idõben, hogy hallhassak egy hírblokkot ugyanerró1 a tudósról. Az összeállításban elmondták, hogy számos tudós Európa több országában is megismételte a burgonyával és patkányokkal végzett kísérletet. Azóta sem hallottam erró1 semmit. Nem sokkal az eset után egy másik rövid riport jelent meg a Daily Telegraphban az Egyesült Királyságban. Ez egy Franciaországban létrehozott, génkezelt repcemagokkal bevetett kísérleti földterületró1 tudósított. Amikor ezek a növények virágozni kezdtek, több száz méh kereste fel õket, és százával kezdtek pusztulni a mézkészítõ rovarok. Biológusok, akik vizsgálni kezdték a pusztulások okát (mivel hatással volt a méhészetre), arra jutottak, hogy valami, feltételezéseik szerint a virágpor, megtámadta a méhek központi idegrendszerét, ezért nem találtak haza.

Ez azért is ijesztõ, mert a méhek gyakran akár két-két és fél kilométerre is eltávolodnak a kaptártól élelem gyûjtõ útjaikon. Elõfordulhat, hogy a génmanipulált növények virágporával "normális" növényeket poroznak be, és az azon a területen mûködõ hagyományos gazdaságok elveszthetik hitelességüket. Bizonyítékok vannak rá, hogy a Danaida pillangó hernyói elpusztultak, miután olyan leveleket ettek, amelyek génkezelt kukorica virágporával voltak fertõzve. 2001-ben emberek egy csoportján riasztó allergikus tünetek jelentkeztek, a jelek szerint azért, mert állati takarmányozásra szánt, génkezelt kukoricát fogyasztottak. Milyen hatásai lehetnek hosszú távon az állatok ilyen takarmánnyal való táplálásának magukra az állatokra és az õket fogyasztó emberekre?
Az olyan génkezelt gyógyszerekkel is probléma van, mint a Humulin (human insulin). A klinikai teszteléseket mai napig nem fejezték be, és 1995-ben a Humulin volt a nyolcadik azon gyógyszerek között, melyeknek káros mellékhatásairól a legtöbb bejelentés érkezett az Egyesült Államokban. Kanadában az rDNA inzulin különbözõ típusai voltak felelõsek több mint 450 bejelentett nemkívánatos mellékhatásért. Ezek közül nyolc esetben halált okozott a szintetikus inzulin alkalmazása.

Egyes kutatók szerint a klónozás arra való, hogy "szuper" állatokat hozzanak létre (és "házikedvenc helyetteseket" figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy állatok milliói várnak szeretõ gazdikra a menhelyeken). De a génmanipulált klónozás terén végzett kísérletek eredményei rendkívül felemásak és vitatottak. A tudósok eltérõen ítélik meg, mennyire volt vagy lesz sikeres a klónozás, a technika esetleges helytelen használata pedig ijesztõ távlatokat sejtet. Dolly, az elsõ klónozott birka a korai öregedés jeleit mutatta, talán azért, mert sejtjei egy öreg fajtársából származtak. Ám hat klónozott borjúnál azt figyelhették meg, hogy fiatalabbnak mutatkoznak a koruknál. Lehet, hogy a klónozás az ifjúságforrása? És ha az, biztos, hogy jó ez nekünk?
Japán kutatók fe/fedezték, hogy a klónozott egerek fiatalon elpusztulnak májelégtelenség vagy tüdõgyulladás következtében. A kipusztulás szélére jutott vad ökörfajta, a gaur klónozása azért bukott meg, mert Noé, a gaur borjú, születése után negyvennyolc órával bakteriális fertõzés következtében kimúlt. Az óriás panda klónozásának terve is éppúgy napirenden van, mint az emberé. De mi végre? A klónozás a csodaszer, amire vártunk, az elixír, ami jobbá teszi a világot? Vagy csak egy újabb tudományos ámokfutás? Nyilvánvalóan keveset tudunk a klónozás hosszú távú hatásairól ahhoz, hogy a tudósok összevissza klónozgassanak ezt is meg azt is.

Tehetünk valamit ezzel kapcsolatban? Nagyon is tehetünk. Mi vagyunk a fogyasztók, és visszautasíthatjuk az olyan termékek vásárlását, melyekró1 úgy gondoljuk, hogy felelõtlen módon állították elõ. A vásárlók számos európai országban csatát nyertek a génkezelt termékekkel szemben. Az Egyesült Királyságban a boltoknak fel kell tüntetniük minden génkezelt összetevõt a termékek címkéjén (bár ez olykor szinte lehetetlen). A gazdák nem termeszthetnek génkezelt növényeket. Egy esetben egy egész hajórakomány magról derült ki már az elvetése után, hogy génkezelt magvak keveredtek közé. A gazdának fel kellett szántania a földjét, a kormány pedig kompenzációt fizetett neki. A legtöbb laboratóriumon kívüli kísérletezés tilos. Mindez annak az eredménye, hogy a tiltakozók nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem Franciaországban és Németországban is rendszeresen kihúzták a földbõl a génkezelt növényeket. Ezek a tiltakozók készek voltak börtönbe menni azon meggyõzõdésükért, hogy a génmanipulált élelmiszerek veszélyesek. Indiában a demonstrálók egész rizsföldeket pusztítottak el, amelyeken a növények úgynevezett génmanipulált, termináltor magokból fejlõdtek ki. (Azért nevezik õket így, mert az ezekbõl kifejlõdõ növények nem képesek életképes magokat elõállítani.) Japán szilárdan elzárkózik a génmanipulált élelmiszerek befogadásától. A közvélemény nyomása megteszi a hatását.

Végre az Egyesült Államok közönsége is ráébred a génkezelt élelmiszerek veszélyére. A Hershey Foods és az M&M Mars megkérte a beszállítóit, hogy ne ültessenek génkezelt cukorrépát. Nem azért, mintha megkérdõjeleznék a technológiát (legalábbis nyilvánosan eddig nem tették), inkább mert nagyon sok fogyasztó visszautasítja az ilyen alapanyagokból készült ételek fogyasztását. A közönség határozott elutasítására válaszként az USDA több millió dollárt költött a génkezelt kukoricamagok felvásárlására, nehogy a táplálékláncba kerülhessenek.