A Jupiter jelentõs éghajlati változásokon megy keresztül, amely során jellegzetes foltjait is elveszítheti.
A Naprendszerünk ötödik, a római fõistenrõl elnevezett bolygójának átlagos hõmérséklete 10 fokkal fog csökkeni az elkövetkezõ években - állítja Philip Marcus a Nature hasábjain. A kaliforniai Berkeley Egyetem professzora a folyadék-, és atmoszférikus dinamika szabályaira alapozott számítógépes szimulációja segítségével modellezte a Jupiter mintegy 1000 km vastag légkörének ciklikus változásait.
A Jupiter sajátos légköre A Jupiter légkörét legnagyobbrészt hidrogén és a hélium teszi ki. Az égitest atmoszférája differenciálisan rotál, azaz az egyenlítõ környékén gyorsabban fordul körbe, mint a sarkoknál A légkör színekben rendkívül gazdag, a színárnyalatok eltérõ magasságokban lévõ, különbözõ összetételû és hõmérsékletû felhõket jelentenek A Jupiter egyenlítõi területén vastag sávban a szél keleti irányba fúj kb. 100 m/s-os sebességgel. A pólusok felé közeledve a szélsebesség csökken. Keleti illetve nyugati szelek az emelkedõ, illetve alászálló légtömegeknek megfelelõen váltják egymást. Mintegy tucatnyi, változó irányú, 400-500 km/h szélmozgást is elérõ jet stream-t (futó áramot) sikerült megfigyelni a bolygón. Hasonlóan a Földhöz, az északi féltekén óramutató irányával megegyezõ anticiklonok és ellentétes irányú ciklonok örvényei borzolják a légkört, a déli féltekén ezek iránya épp a fordítottja. Legjellegzetesebb anticiklon-képzõdmény a Vörös Folt, amely a bolygó déli féltekéjének 22. szélességi fokán helyezkedik el legalább már 330 éve. Az eddigi megfigyelések alapján változó méretû, 26-48 ezer km hosszúságú, és 10-15 ezer km szélességû képzõdmény mintegy két-háromszor nagyobb Földünknél.  Kisebb-nagyobb foltok is megtalálhatók a légkörben, azonban ezek változásairól, illetve változásainak jelentõségérõl igen megosztott a tudományos közvélemény. 1939-ben a Vörös Folttól délre három kisebb, fehér folt született, amelyek egészen 1997-ig megfigyelhetõek voltak. 1997-ben, 1998-ban, majd 2000-ban azonban ezek az örvénylõ légtömegek egymás után nyomtalanul eltûnve állították újabb kérdések elé a kutatókat. Miként keletkeznek ezek az örvények, miért tûnnek el? Mi a folyamat jelentése? Fehér folt: volt – nincs Marcus szerint a foltok életciklusa egy sajátos éghajlati folyamat eredménye. Elképzelése szerint a bolygóóriás éghajlati változásai 70 éves ciklusidõvel, öt fázison keresztül térnek vissza ugyanabba a kiindulási fázisba. A folyamat elsõ lépésként olyan örvényformációk jönnek létre, amelyek mentén ellentétes irányba pördülnek el egymáson anticiklonok, illetve ciklonok. A ciklonok jelentõs része a légtömegek súrlódása miatt idõvel veszít turbulenciájából. Bizonyos, eléggé meglassult örvények annyira legyengülhetnek, hogy prédaként egy-egy másik örvény, jet stream fogságába kerülve feloszlanak. Ez a második fázis, amely a már említett fehér foltok haláláért is felelõs. Jogosnak tûnik a kérdés: miként befolyásolhatja az örvények változása a bolygó hõmérsékletét? Rend és rendezetlenség Marcus szerint a Jupiter atmoszférájának kaotikus, látszólag rendezetlen örvény-, és áramlás rendszere felelõs a felszíni hõmérséklet kiegyensúlyozottságáért. Az égitesten ugyanis, Földünkkel ellentétben, a sarkok és az egyenlítõi térségek hõmérséklete nem különbözik számottevõ mértékben. Durva hasonlattal élve olyan ez, mint a cukor feloldása kevergetéssel a reggeli kávéban. A modell szerint amennyiben elegendõ örvény szûnik meg adott idõn belül, úgy csökken a hõ egyenletes eloszlása is (harmadik fázis). Ez viszont a légkört keresztül szántó igen gyors áramlású jet stream-k destabilizálódásához vezet - Marcus ezt az állapotot nevezi a negyedik fázisnak.
A Vörös Folt mindazonáltal egyenlítõ-közeli elhelyezkedése folytán nem kerül erre a sorsra. A légköri hõmérséklet változása viszont maga után von olyan eltéréseket kémiai alkotóiban, amelyek színének vörösbõl téglaszínûbe változását okozhatják. Marcus modellje túlmutat azon, hogy csupán jó közelítést nyújtson a Naprendszerünk legnagyobb bolygóján tapasztalható légköri folyamatok megértéséhez. Figyelemreméltó módón összekapcsolja az áramlási dinamika szabályszerûségeit a „globális” hõmérsékleti viszonyok változásaival, és ami talán a leglényegesebb, rámutat arra, hogy a kis, lokális zavarok miképpen tudják befolyásolni egy gigantikus rendszer mûködését.  | |||
| National Geographic Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javascriptet. 2004. április 23. | ||
| < Előző | Következő > |
|---|
nagyon gyenge
