Szférák a Nap és a Föld között

Vay Adelma (1840-1925) 1880-ban írta, a magát Ágoston szellemnek nevezõ entitás sugalmazására a "Szférák" címû médiumi munkát. A könyvben a köztes létbeli életet mutatja be, ahol a szellem a földi élet után minõsége, valódi jelleme szerint a bemutatott hét szféra valamelyikébe kerül. Maguk a szférák is alszférákra tagolódnak, a sokféle lélekbeli árnyalatnak, tulajdonságnak megfelelõen. Az alábbiakban, egy negyedik szférában tartózkodó szellemlény esetét szemlézzük.

Ágoston: E szférát már mennyországnak is nevezhetnénk, hiszen ez a béke és jóság birodalma. Innen mennek a béke szellemei a Földre, hogy az emberek szívét jóra indítsák. Sokan jönnek ide olyanok, akik a földön sokat szenvedtek. E szférában két barátom van, az egyik Adolf, fivérem fia; a wörthi csatában esett el. Mélyen megszomorodott szüleinek egyedüli vigaszuk az ó túlvilági közleményei voltak, amelyeket itt idõrendben közlök. Adolf üzenete szüleihez, 1871. február 16.

Jóakaró szellemek vezettek ide a médiumhoz és a közlés útját-módját is megmutatták; valóban jólesik szellememnek, hogy nyilatkozhatom, mert nincs elszomorítóbb az emberi test levetése után, mint azok a korlátok, amik az emberek és szellemek közt az elõbbiek tudatlansága következtében fenn állnak.

... Már most, édes szüleim, közölni akarok veletek mindent, ami utolsó földi levelem óta történt. A csata elõtt buzgón imádkoztam értetek, kértem Istent, hogy tartsa meg életemet számotokra, hogy gyámolító tok lehessek öregségetekben. Másképp történt! Ott feküdtem sok jajgató közt, de mégis éltem! Különös pillanat volt az egy percnyi kettõs élet. Rángatózva feküdt ott testem és szellemem: az lelekem, mint kivált elem, az emberi szervezeten kívül volt. Még láttam egy fluidikus áramot, mint világos felhõt, a testbõl kiáramlani, amelyet lassanként magamhoz vonzottam és, hogy azt szellemem ideg és érzõ rendszerévé alakítsam és magam körül helyezzem? Csak ekkor halt meg testem egészen; úgy tûnt fel nekem, mint egy levetett felsõkabát, amelyet az ember már nem hordhat tovább.

Most már öntudatomat teljesen visszanyertem s tudtam, hogy a csatában elestem. Elõször is szegény anyámra gondoltam, azután atyámra, testvéreimre és minden szeretteimre. Éreztem, hogy nagyon megsirattok és ez igen fájt nekem. Mihelyt az idegszellemi szervezés, érzékképzés folyamata bevégzõdött, tudtam mozogni, gondolkoztam, hallottam és felismertem a térben való haladás eszközét és módját.

A szellemnek a durva emberi szervezetbõl való megszabadulása valami dicsõ, nagyszerû! Mert az emberi test érzékei és képességei nem mások, mint szelleme érzékeinek és képességeinek megsûrûsödései. Mihelyt az "ember"-t levetkõztük, elõkerülnek a szellemi ismeretek, érzékek és szervek, vagyis a szellemi élet nyilvánulásának eszközei.

Tehát én már ideát voltam, szétnéztem és láttam magam körül hozzám hasonló lényeket, szellemeket minden fokozatból; fokozatukat idegtestükrõl lehet felismerni. Láttam tiszta, szép fényalakokat, melyek rendkívül gyönyörködtettek, éppen úgy, mint mikor a Földön egy fennkölt, nemes emberrel találkozunk. Találkoztam itt gyermekkoromban elhalt nõvéremmel. Ö vezetett, bátorított és szellemileg felüdített. Mindjárt hozzátok akartam jönni, de nem engedett, azt mondta: "Késõbb!" Késõbb el is jöttem és utat-módot kerestem, hogy nektek nyilatkozhassam. Isten segítségével ez sikerült is. Végtelen szeretettel gondolok mindnyájatokra és szívbõl üdvözöllek titeket. Oly boldog vagyok, látva, hogy fájdalmatokat keresztény módra tudjátok viselni. Ez vigaszt, megkönnyebbülést és erõt is ad nekem. Ami engem illet, szorgalmasan tanulok. Sohasem henyélek; a szellemi tevékenység és a munkálkodás lehetõsége végtelen. Boldog vagyok abban a tudatban, hogy mi mindnyájan bensõleg össze vagyunk kötve és hogy a szeretet köteléke örök.

1871. március 29.: Isten nevében üdvözöllek benneteket, kedves szüleim.
Szellemem világosodik, jobban tudok gondolkodni, szabadabban mozgok, múltamra messze visszaemlékezem és bepillantok jövõ feladatomba. Gyarapodom erõben és tehetségekben, egész természetesen és jól érzem magamat mostani életfeltételeim közt. Lebegek és mozgok, mint ahogy a földön jártam, mert helyet változtatni másképp nem lehetett. Ugyanazokból az okokból és feltételek mellett, melyek alapján a Földön az agy segítségével gondolkoztam, gondolkozom itt is, de agy nélkül. Az utat a médiumhoz fluidjaim segítségével találom meg, amelyek egyenesen a médium gondolkodó szerveire irányulnak. Amit képbe foglalva mondani akarok a médiumnak, azt mint lenyomatot fluidjaiba, agyrostjaiba és idegeibe viszem át, az azokba lassanként besûrûsödik, mialatt keze gépiesen mozog és ír.

Nekem is nehezemre esik az ideiglenes testi elválás tõletek, de gondoljunk a viszontlátásra ideát! Isten mindent a legjobbra fordít, teljes szívembõl adok neki hálát és kérem, hogy drága anyám fájó szívét gyógyítsa meg.

1871. április 22.: Drága szüleim!
Végtelen jólesik, hogy szavaimból vigaszt merítettetek. ... Ha végigtekintek lefolyt földi életemen, ha át gondolom jó anyám ápolását, atyám gondoskodását, az áldozatot, amibe neveltetésem, kiképeztetésem került, úgy ez a legmélyebb hálára indít, mert mindez nekem örök, szellemi haszon. Ti, immár érett férfiúvá fejlõdött fiatoknak nem örülhettek, örüljetek szellemének, akit a ti szeretetetek tanított. ...
Atyám hite és szilárdsága világított elõttem és tartott fenn, amikor az anyagi élet kínos órák alatt anyagtalanná változott át. Különösen, ha a halál, oly gyorsan jön, a szellemnek erõsnek kell lennie, hogy magát gyorsan feltalálja.

1871. május 26.:
El sem tudjátok képzelni, mily boldogsággal tölt el, hogy ti az én szellemi életembe behatoltatok! Isten szeretete és végtelen jósága sohasem szakítja el a szellemeket az emberektõl, ezt csak az emberek teszik. Van sok szenem, akinek képzettsége oly alacsony fokú, hogy magát a megnyilatkozás módját sem ismeri; de azok, akik a testtõl való megszabadulásuk után jobb belátásra virradnak, igen, azok látják a közlekedés útját és sajnálkoznak az elválasztó szakadékon, amit az emberek a maguk és a szellemvilág közé vontak. ...

A szellemi dolgok tanulmányozása lényegesebb hasznot hoz a Földnek, mint minden pozitív földi kutatás, mert ez mindig csak változó anyagot kutatja, ellenben amaz maradandót, örökkévalót. ...
Könnyen nyilatkozom a médium kifejezésmódjával, amit többé-kevésbé mégis magamévá kell tennem, de hajlékony fluidjait én irányítom. ...
Amily különbözõk az emberek a földön járásuk, hangjuk, kifejezésük, viselkedésük, ízlésük, nézetük és gondolkodásmódjuk szerint, épp olyan különbözök a szellemek is mindenben. Láttam némelyeket, akik velem együtt estek el, ott maradva az iszonyat helyén, tovább küzdöttek és harcoltak, úgy hogy Kaulbach "Hunok csatája" mûve jutott eszembe. Mások fényfelhõként bontakoztak ki az öldöklésbõl, a vérfürdõbõl; maguktól szálltak magasra szellemiségük és tisztaságuk törvényénél fogva, mint ahogy a gõz felszáll a vízbõl; ez is csak víz, csakhogy szellemesített víz, de mint ilyen a legnagyobb erõ. Úgy szállnak fel e tolongásból a szellemek, (tisztaságuknál fogva erõteljesebben), mint azok, akiknek vissza kellett maradniuk. Én is úgy éreztem, hogy felfelé vonzanak és visznek, amikor kistestvérkém itt volt.

Dicsõ festmény volna ez, megpróbálom nektek leírni. Lent, a holttestekkel fedett csatatéren van Adolf, tátongó sebbel, homlokából és szívébõl patakzik a vér, sápadt és halott; még ott van lankadt kezében a fegyver, mintha az ellenséget akarná ûzni! Nyögõ és fájdalmak közt vergõdõ emberek és lovak mindenütt! .
A csatatér felett a levegõ éterében látom: dühöngõ, tomboló szellemek, hosszú fluidikus fejekkel; többágú villamos koronával, kígyózó szárnyakkal eltorzult sovány arccal, valóságos fúriák és démonok. Ott e borzasztó lények közepette dicsõ aranyfény, fényfelhõ, mely a Földrõl az elektromos felhõkön keresztül emelkedik fel, a gonosz szellemeket, mint polyvát szétkergetve, egyenesen' az ég felé szállnak. E fényfelhõben látjátok az idelent szenvedõk véd-szellemeit is. Arany kor0l1át hordanak, fátyolszerû szárnyaik vannak hosszú-hosszú felhõ formájában. Az én maradványaim felett is látok ilyen fényalakot, melynek pompás hosszú aranyhaja szelleme fluidikus kiáramlásának tekintendõ. Arca szelíden mosolyog, biztos a repülésében és zsákmányát az irtózatos csatatérrõl biztosan viszi el. Szárnyain visz engem, betakarva jótékony fluidjaiba, mintegy puha ágyba fekve; rámosolygok, mint gyermek és lefelé mutatok, oda, ahol szülõvárosom szürke tornyai látszanak.34 Kis kép ez, mint valami látomás a ködfátyolban; a lakhely, ahol szüleim laknak, atyám az íróasztal mellett ülve, anyám fejét lehajtva imádkozik. Rám gondolnak és mindkettõjük szívét aggodalom tölti el miattam. Igen, odamutattam akkor szorongó lélekkel, de angyalom felfelé, a magasba mutatott: "Magasabbra tekints, fáradt szellem, ott tiszta szellemek várnak reád." ...

Mindent egyszerre szeretnék megérteni és elõadni és végre is forró imává olvadva kell elnémulnom: "Uram, Istenem, mily nagy és végtelen is vagy Te! Remegõ szellemem egészen el van telve szereteteddel és kegyelmeddel, Te Õslény! Mily dicsõségre teremtettél engem, s én bûnbe estem és eltávolodtam Tõled, engedetlen és háládatlan voltam.

Atyám! Te megbocsátasz nekem kegyesen, mert látod a kimondhatatlan fájdalmat, melyet vétkeim felett érzek. Neked élni, mily gyönyörûség! Emlékezzél meg, Uram szeretteimrõl, küldd hozzájuk kegyelmedet, Lelkedet!"
(Itt a médium keze megállt, az írás megváltozott és a nagyapa szelleme írt tovább.) A médium az írás közben csakugyan hevesen zokogott és olyan érzése volt, mintha mindezt átélte volna.
"Én, Adolf nagyatyja, átveszem az írást, hogy a fenti szavakat befejezzem. A médiumnak megnyugtató fluidra van szüksége, ezt akarok neki adni. Az a kötelék, mely szellemet és embert összefûz, fluid-magnetikus és villamos.

A médium útján való közlésnél három dolog a fontos:
1. A médium befolyása a szellemre.
2. A szellem befolyása a médiumra.
3. Maga a közlemény.

Gyakran a médium befolyása vagy ereje a szellemekre erõsebb, innen a többé-kevésbé gépies médium. A szellem többé-kevésbé a médium nyelvén, annak kifejezéseivel, annak stílusában nyilatkozik f1uidjainak hajlíthatósága szerint. A szellemeknek életdelejességre van szükségük, hogy nyilatkozhassanak. Legjobb, ha a médium maga írás közben egyáltalán nem gondolkozik, hanem gépiesen a szellem befolyásának engedi át magát. A szellemeknek gyakran sok magnetikus fluidra van szükségük, hogy a médium gondolatait elnyomják azért, hogy a magukét juttassák érvényre. Vannak az emberben lelki és szellemi akadályok is, melyeket a nyilatkozó szellemnek le kell küzdenie. Egy idegen szellemnek az ember útján való tökéletesen szabad s minden befolyástól ment megnyilvánulása csak ritkán és bonyolódott körülmények közt lehetséges. A megfelelõ és igaz szellemnek megfelelõ és igaz emberre harmonikusan kell rátalálnia; ez lesz aztán a legszebb kinyilatkoztatás, a legjobb közlemény. Ebbõl a kettõs befolyásból, a gondolatok és fluidok e cseréjébõl jön létre az egész, vagyis maga a közlemény. Határvonalat húzni a kettõ közt, hogy meddig terjed az emberé, meddig a szellemé, leheletlen, minthogy a kettõs hatás a nyilatkozatban eggyé lett. Errõl egész könyvet lehetne írni, mert itt a kölcsönhatásnak ezerféle fokozata és hatványa van.

Forrás: Vay Adelma: Szférák a Föld és a Nap között 1925