Karma és a szex 1.

Homoszexualitás
A homoszexualitás kifejezés azt jelenti, hogy azonos nemek szeretik egymást, és szexuális kapcsolatot tartanak fenn. A homoszexualitást elsõsorban férfiakra értik. A nõk közötti szexualitást "leszbikus" kapcsolatnak hívják. A homoszexualitás karmikus alapja nemváltáson alapul, így a leszbikus kapcsolat is. Ha valaki elõzõ életében nõnemû emberként élt, de a neme szerint nem tudta karmikus küldetését beteljesíteni, kapott a következõ életben egy lehetõséget a szellemi vezetõk segítségével. Ez a lehetõség a nemváltás volt, mely mindig biztosítja a megszületõ léleknek a polaritás világának teljes átélését és megismerését. Az ember nem változtatja állandóan a nemét, tehát egyik életében nõ, majd utána automatikusan férfi. Van olyan karmikus szakasz, hogy egy egész szellemi szintû idõszakot azonos nemûként él meg az ember. Abban az esetben vált nemet, élve a szabad akarat lehetõségével és a szellemi vezetõk segítségével, ha korábbi nemében már teljesen megélte és teljesítette érettségének megfelelõ feladatait. Ez az egyik ok, a másik ok pedig a teljes kudarc a választott nembéli úton. Ha nem, vagy csak alig halad nõnemûként a lélek, akkor a halál után igyekszik nemet váltani, és a másik nembéli adottságokkal élni, fejlõdni.

Ha ez a nemváltás nem sikerült tökéletesen, vagy igen erõsek az elõzõ életbeli visszahatások, akkor az érzelmi életben, szexualitásban átvetülések keletkeznek, és ezek az átvetülések és összeolvadások zavart okoznak. Ezekbõl a zavarokból alakul ki többek között a homoszexualitás, leszbikus hajlam is. De nem minden homoszexualitás kiélt. Van úgynevezett "látens" homoszexualitás is. A látens homoszexualitás minden emberben õselemként jelentkezõ tartalom. Pontosan azért, mert minden lélek volt már ilyen vagy olyan nemû. A kiélt homoszexualitás közvetlen nemváltáson alapul, míg a látens homoszexualitás természetesen adódó. A látens homoszexualitás azért nem tekinthetõ kórosnak, mert az egynemû szeretet, elfogadás jelképe és az emberi nemtelenség, azaz az egység szimbóluma. Itt messze túl kell már látni a szexualitáson, annak ellenére, hogy homoszexualitás kifejezés elsõsorban szexualitás szintjére korlátozódik. A látens homoszexualitás többféleképpen nyilvánulhat meg az embereknél. Van aki megpróbálja úgy elfojtani ebbéli tudatalattiját, hogy agresszívvé válik a homoszexualitással szemben. Még a név hallatán is megdöbbentõen ki tud vetkõzni önmagából. Ez a viselkedés olyan félelmet takar, melyben az egyén tudatja önmagával, hogy mennyire fél attól, hogy kiélt homoszexuálissá válik. Az úgynevezett csendes látens homoszexualitásnál nagyobb az esély alTa, hogy az illetõ, ha nem is gyakran, de kiéli ebbéli elfojtását. Ez persze nem a gyerekkori élményekre értendõ. A felnõttkori kiélés számít annak. A csendes látens homoszexuálisok élhetnek a legnagyobb családi békében és szeretetben, rendezett szexuális háttérrel, mégis korábbi nemük õsalapja munkálkodik érzelmi életükben. Mivel a homoszexualitás nem szolgálja az emberi faj fennmaradását és a polaritás törvényének a mindenkori érvényesülését, ezért nem tekinthetõ a lélekfejlõdés támogatójának, függetlenül attól, hogy mint emberi viszonyulást el kell fogadni. A homoszexualitás visszaveti az emberi lélek karmikus fejlõdését, de enyhébben fogalmazva is jelentõsen lassítja azt.

Biszexualitás.
A biszexualitás, kettõs szexualitást jelent, mint ahogyan a "bi"-szótag is jelzi, jelentése: kettõ, -kettõs. A biszexuális egyén egyforma, vagy közel azonos vonzódást érez mindkét nemhez. Érzelmi életében a férfi és a nõi nem kettõssége összeolvad, nem tesz különbséget szexuális viszonyulásában a kettõ között. A biszexuális hajlam, hasonlóképpen, mint a homoszexualitás karmikus áttevõdés az elõzõ életekbõl. A biszexuális egyén nem tud, és nem is akar különbséget tenni a két nem között, számára közömbös a nemek különbözõsége. Õ csak az embert, az érzelmeket keresi, függetlenítve magát és törekedve arra, hogy a társa is ezt tegye, a nemek elválasztódása nélkül. Az igazi nemtelenségre vágyik, az igazi érzelmi csúcsok megtapasztalására. Talán megbotránkozást keltenek soraim az olvasóban, de az igazi, õszinte biszexuális ember, a legtökéletesebb emberi érzelmekkel és küldetéssel bíró egyed. Õ az, aki nem törekszik a nembéli fölényre és uralkodásra. A teljes elfogadás, adás-kapás földi képviselõje. Azért hangsúlyoztam külön ennyire, mert az ilyen tisztán érzelmi alapokon nyugvó biszexuális egyén ritka. A legtöbb biszexuális hajlamú embernél a szexuális mohóság a vezérlõ motívum, nem pedig az érzelmi különbségek eltörlése. Az ilyen típusú biszexuálisok mohók, önzõk és nagyon mennyiségre, nem pedig minõségre törekvõ emberek. Mindegy számára, hogy kitõl kapja meg a kielégülést, csak az a fontos, hogy megkapja minél elõbb és minél gyakrabban. Ez a típusú biszexualitás jellemhibára utal, és nagyon sok csalódást, fájdalmat vonhat maga után, a kihasznált, érdekbõl szeretett (?) személyek irányában. Karmikus vetülése a hozott vonalon nem jelentõs, csak erõs fizikai szféra behatást takar a vitt karmikus vonalon, tehát a következõ életre vetítve, azonban komoly kivetüléssel járhat. Mivel az a típusú biszexualitás nem más mint, fizikai és lelki uralkodás egy másik Énen, kihasználása az egyén érzelmeinek, ráadásul teljes skálájában, úgy karmikus kihatása is szélsõséges. Az újra megszületendõ egyén fizikai felépítése is úgy alakul ki, hogy abban az életben mértéktartóbbá tegye kicsapongásaiban a lelket. Azaz nem ad fizikai külsõ lehetõséget a "hódításokra", és olyan családi-élethelyzeteket teremt, hogy az Én rákényszerüljön a korábbi tettek fel és ledolgozására. Nem nyílik annyi lehetõség a fizikai sík élvezetére, vagy ha igen, az akkor sem kerül-kerülhet kihasználásra. Ez az állapot megfelel a földi síkú leszokási állapotnak, és a lélek önmaga választotta felemelkedésének.