Tantrikus szex

A tantra szó szanszkrit eredetû, és hálót vagy szövést jelent, de a gyakran kitágult tudatnak is fordítják.Az együttlétnek ezt a típusát a kundalini jóga alapjain létrejött tantrikus jóga fejlesztette ki, amelynek legteljesebb szövegeit a 600-as években buddhisták jegyezték le, de elemeit fel­fedezték már a Védákban és a legrégibb hindu szent írásokban is. E szemlélet szerint a vi­lágegyetemet Sakti, az isteni nõi teremtõ elv és Siva, az istenháromság pusztító istene játé­ka tartja fenn, amelynek során az istennõt a láthatatlan Siva át- meg átjárja. A szertartásos szexuális egyesülés ezt az együttmûködést eleveníti fel, mivel a tantra alapelve is az, hogy az emberi test és a kozmosz lényegileg ugyanaz. A tantrikusok szerint az orgazmus irányítá­sával, visszatartásával, illetve késleltetésével annyi energia gerjeszthetõ, amivel a kundalini felébreszthetõ, és az ott rejlõ pszichikai és spirituális energia a csakrákon keresztül megnyit­ja az utat a megszabadulás felé, mégpedig az élvezetek segítségével. A gyakorlatok folya­mán a szerelmesek külön-külön és együtt is összhangba hozzák elméjüket és testüket a kozmikus energia egyre magasabb szintjeivel míg végül azonossá válnak a teremtõerõvel és a teremtéssel. A tantrikus jóga tanításait egyébként sokan tévesen csupán a szexre értel­mezik, pedig a tantra inkább egy ösvény, amely szerint minden elvezet az istenihez, a meg­világosodáshoz, így a teljes elfogadás alapján állva a fizikai világ megnyilvánulásai is.

A nyugati mágikus hagyományban a tantra nagy népszerûségnek örvendett, és a szexuálmágia alapjául szolgált sõt egyes boszorkánykörök rítusai közé is bekerült.Kétségtelen, hogy egyes iskolák iszonytató helyszíneket és körülményeket tettek kötele­zõvé a beavatandó, a tantrika számára. Ha temetõben, holtak között kellett kitaszított pá­riákkal vagy kifejezetten undorító partnerrel egyesülniük, annak az volt a célja, hogy lerom­bolják bennük a megvilágosodás két fõ akadályát: a gõgöt és az önérzetet, illetve, hogy legyõzzék rettenetüket és félelmüket, amely minden spirituális utazót elérhet. A legalanta­sabb eszközökkel elért lehetséges legmagasabb fokú eksztázis szimbolikusan a hindu kasztrendszer szétrombolását is célozta, illetve azt erõsítette meg a tantrikában, hogy elve­ti a konvenciókat, és túllép az adott társadalmi renden. A szándékos megbotránkoztatás mögött a szigorú, kasztokra bontott felépítmény elleni tiltakozás állt - ami nem véletlen, ha tudjuk, hogy a tantra követõi kezdetben az alacsonyabb kasztokból kerültek ki.A szertartások irtózatos mivolta azonban egyáltalán nem kötelezõ, és nem is szükséges. Nem véletlen, hogy sokan még ma is gyanakodva tekintenek rá, különösen azóta, hogy a hírhedt feketemágus, a nyugati mágia legsötétebb figurája, Aleister Crowley megalapította az „Ordo Templi Orientis CA keleti templom rendje” nevû, 1896 körül létrejött, szexuális mágiával foglalkozó német rend angliai, majd amerikai ágát, és általában is kidolgozta nagy részben perverz erotikus praktikáin alapuló rendszerét Magick néven. Eredetileg egyébként az 0.1.0. kilenc beavatási fokozata közül csak háromhoz kötõdtek szexuális módszerek, il­letve tanítások. A hetedik szinten még csak elméleti volt a képzés, a nyolcadikon egy má­gikus maszturbáció zajlott, amelynek keretében a jelölt egy istenséget képzelt el partner­ként, akitõl tanításokat várt, míg a kilencedik fokozaton tényleges partnerrel egyesültek a beavatottak, és magukat istenek megtestesüléseinek tekintették. Az élvezetek féktelen haj­szolása, az öntörvényû viselkedés, és a legsilányabb, legfelháborítóbb cselekmények vég­rehajtása csupán a hírnévért nagyon is jellemzõ mai korunkra. így fordulhat elõ, hogy Crowley még ma is példaképe néhány fiatalnak, bár elsõ reneszánsza a hippi korszak dro­gos, alkoholgõzös orgiáihoz kötõdik.Mindez ékes bizonyítéka annak, hogyan lehet megszentségteleníteni szent dolgokat, és negatív, ártó módon felhasználni elõrevivõ, építõ, segítõ módszereket és eszmét. Szaba­duljunk meg tehát a tantrikus szexre tapadt sallangoktól és szennyezõdésektõl, hogy az el­járás lényege újra elérhetõ legyen azok számára, akik tiszta, világos, mélyen átélt és spiri­tuális tanításban szeretnének részesülni róla. Azért, hogy jobban el lehessen különíteni a lényeget, a tantrikus jóga hagyományaiból építkezõ, de a modern ezotéria legszebb elvei­vel átdolgozott szexuális együttlétet kozmikus násznak neveztem el. Az alábbiakban a módszert egyéni tapasztalataim, tudásom és begyûjtött információim alapján ismertetem. Az elnevezések és fázisok rendszere, illetve az egyesülési gyakorlat leírása saját meghatá­rozásaimat és felosztásaimat tartalmazza, de aki utánajár, másfajta szerzõktõl másfajta, szin­tén hatásos gyakorlatsorokat is találhat. Kozmikus nász Amikor két ellentétes nemû ember találkozik, nemcsak biokémiai, érzelmi, szellemi, lelki és karmikus folyamatok zajlanak. Kiegyensúlyozott esetben teljes és tökéletes energetikai egyensúly alakul ki, amely nem zavart támaszt a világegészben, hanem a finomabb, har­monikus rezgések számát szaporítja. A kozmikus nász keltette energiaáramlás gerjesztõleg hat a téridõ szöveté re, a magasabb szellemi síkokat és azok lakóit mozgatja meg, és lehe­tõvé teszi o misztikus egyesülést o teremtõerõvel.Mi történik a saját, a közös és a külsõ erõtérrel szerelmes, spirituális együttlét alkalmá­val? Tudjuk, hogy az átlagos emberi aura alulról a jin jellegû föld- vagy bolygóenergiákból, felülrõl pedig a jang jellegû égi vagy kozmikus energiákból táplálkozik. A szerelmespár nõi, jin tagjához ezért elõször fentrõl érkezik a kiegyenlítõ és persze aktív, kezdeményezõ, be­hatoló természetû jang energia (gondoljunk csak vissza az almára, ami Évához kerül és nem Ádámhoz), végighalad a központi energiavezetéken, bemozdítja a megfelelõ energia­központokat, a tudatos és magasabb rendû érzelmi mûködésekért felelõs elosztóhelyeket, majd a keresztcsonti és a gyökércsakrát. Innen továbbhaladva egységesül a bolygó jin ener­giáival, s még jobban felerõsödik. A Gang) férfi normális esetben a jin bolygóerõkbõl épít­kezve harmonizálja saját energia-háztartását, de mert a párok aurája egymásba olvad, a partner energiájával feldúsult jin rezgések is áramlanak feléje. Ezek hatására elõször az ösz­tönös mûködésekért felelõs csakrák aktivizálódnak, majd az így felgyorsított rezgéshullá­mok egyre följebb jutnak, és szerencsés esetben egészen magas szintû jang rezgésekké nemesülnek - amelyek eksztázishoz, szellemi megvilágosodáshoz vezetnek.Pontosan ez az a csodálatos erõáramlási, energiakörzési rendszer, amely az eksztatikus egyesüléskor beindul, és különleges egységgé változtatja a férfit és a nõt, akikbõl így lesz "egy test, egy lélek". Minél akadálytalanabb ez az áramlás, annál jobban kiegyenlítõdnek a különbözõ energiaminõségek a férfi és a nõi aurában. A duplázódó jin és jang energiák egymásra hatása öngerjesztõ folyamatot indít e_ amelynek csúcsán az energiamezõk tel­jes harmonizálódása következik be, a pár auraterének rezgésszintje megemelkedik - úgy tûnik nekem, ez a minimális gerjesztési indukció, amellyel a kvantumvákuum biztosan elér­hetõ. Lehet, hogy ezért kell több (legalább kettõ) személy bizonyos spirituális mûködések­hez, imához, gyógyításhoz többek között. Tudjuk ugyan, hogy egyetlen (általában különle­ges) személy is képes hatékonyan módosítani a téridõt, és ezzel változásokat elindítani akár az anyag szerkezetében például, de összegzõdõ erõk, fõként, ha egyetlen célra fókuszálódnak, nyilván rendkívüli energiákat képesek mozgósítani, még akkor is, ha a részt­vevõk önmagukban ezt nem tudnák megtenni.A kozmikus nász fontos eleme tehát az átlagos egyesüléstõl eltérõ energiaáramlási irány. További feltétel az erõközpontok teljes megnyitása és egymáshoz hangolása, majd o rajtuk keresztül történõ rezgésszint-transzformáció. Az "égi egyesülés" alkalmával nem a szokványos meditációs utat követi az ember. Ott a módosult tudatállapotból a halhatatlan test igénybevételével juthatunk a kapuélményhez, a segítõ szellemlények közelébe, meg­érezve a köztes lét természetét, és találkozva a mennyei fényvilággal. Az unio mystica so­rán az egyéni energiatér, a saját belsõ erõcsatorna szerepe megváltozik, s a másik személy megjelenésével olyan lesz a helyzet, mintha nem egyetlen kisebb erejû antennával pász­táznánk az univerzumot, hanem a kettõ összehangolásával egy nagyobb teljesítményû adó-vevõvel. A halhatatlan test asztrális utazásából itt spirituális lesz, sõt úgy látom, az egye­sülés mintha kiiktatná az egyéni halhatatlan testet, s a látvány olyan, mintha a résztvevõk közvetlenül kapcsolódnának a felsõbb világokhoz. Az auraterek rezgésharmonizációja mel­lett folytonos feltöltés, kiegyensúlyozás és a rezgésminõségek magasabbra transzformáló­dása is zajlik, ráadásul minél tovább tart a folyamat, annál erõteljesebben. Ezért alapeleme például a tantrikus szexnek, hogy késlelteti a nõi és férfi orgazmust, a feszültség fenntar­tásával ugyanis még tovább gerjesztõdik az a belsõ közös energia, amely végsõ soron az univerzummal való eggyé olvadást lehetõvé teszi.Amikor ez megtörténik, olyan ritkán látott élményhez jut a szemtanú, amit csak kevesen tapasztalnak meg. A csakrákból váratlanul fénypászták törnek elõ, és a test olyanná válik, mintha erõközpontjain át maga válna csodálatos fényforrássá. A szivárványszínekben tün­döklõ, fehéres fényû, kissé anyagszerû fénysugarak kúp alakban, enyhén széttartó fénycsó­vák formájában áradnak a csakrákból, a koronacsakra szélesebb tölcsérû, hosszabb és na­gyobb a többinél, de mindegyik megvan legalább 25-30 centiméter. Ennél persze jóval messzebbre is elérnek, de nagyjából ez az a szakasz, amely jól megfigyelhetõ, utána a szí­nek fokozatosan elhalványulnak, pasztellesebb árnyalatokat vesznek fel, s úgy néz ki, mint­ha a fénypászták kezdeti "tömörsége", kevésbé átlátható volta megritkul na, levegõsebbé válna, mint amikor a fénysugár a zseblámpából szétszóródik a messzeségben. Ahogyan a pár öleli egymást, ahogyan fordulnak, mozognak, összefonódnak egymás karjában, a fény­csóvák úgy pásztázzák a körülöttük lévõ teret, mint valami fénysugarakat kibocsátó forgó­pörgõ gömb. Ezzel csodálatos mintázatok keletkeznek, mintha spirálokat, köröket, energia­ fénygyûrûket, dúsan díszített motívumokat, energiaszálakból fényirónnal festett vonal indázatokat látnánk. A tantrikus egyesülés olyan finom térhálózatokat hoz létre a pár számára, amelyben energiaáramlataik harmonizálódnak, ezzel pedig újabb és nagyobb ha­tóerejû mátrixokat is képesek bejegyezni a téridõ szövetébe.Az egész közös auratér kivilágosodik, kitágul, opálosan fényleni kezd, s az összefonódott pár testének felszínérõl merõleges irányú, sûrû, fehéres-kékes-szivárványos fénypászták hullámoznak el. Ez a belsõ tündöklés érezhetõen megváltoztatja a teret, s míg az átlagos egyesülésnél a szerelmeskedõ pár körüli auratér tömör, ruganyos, sûrû és forró, a kozmi­kus nász e szakaszában a pár körül finom tapintású, szinte átszûrt, kellemesen hûvös, friss és könnyed mezõ épül fel, amelynek mintha még érezhetõ, üdítõ illata is volna. Ilyenkor nem jellemzõ a forróságérzet, a tapadó izzadság, a lihegõ sietség - az idõ inkább mintha meg is szûnne, az egybefonódás olyan, mintha könnyû szellõk simogatnák egymást az éterben, vagy mintha a szerelmesek egy csillaggal teli ûrben lebegnének, idõtlen, örök öle­lésben.A hét fõ erõközpont egymásra hangolódása során a csakrák felszíne is felveszi a kon­taktust, és a szerelmesek végtelen megértésben, harmóniában, magasrendû szeretetben egyesülnek. Nagyon sok információt cserélnek ilyenkor az energia rendszerek, a másik sze­mélyerõterét az ember kívánatos rezgésminõségûnek érzi, amelynek érintése megnyugta­tó. A másik ember itt nemcsak a vágyakozás célja és tárgya, hanem lélektárs, spirituális útitárs is, aki több, mint puszta test és érzelem - szellemi lény, mennyei küldött, aki nem véletlenül van velünk, s aki mellé mi is feladattal születtünk. Az egyesüléskor ezért az egy­másba feledkezés nemcsak a belsõ összetartozás, a bizalom, a feltételek nélküli mély sze­retet, az ellazultság, a béke érzetét adja, hanem a rokon lélekre való rátalálás rég várt, édes boldogságát is, miközben azonban az erotikus vágy stabilan fennmarad, de szinte átlénye­gül egy állandó, nyugodt, erõteljes energiagenerátorrá.A csakrák találkozási felületérõl hamarosan fénypihék válnak le, amelyek felfelé lebeg­nek, néha azonban ezek az ég felé igyekvõ fényrészecskék, fehéressárga szikrácskák felszi­porkáznak, s mint megannyi könnyû, apró csillag sereglenek, szállnak, áramlanak fölfelé. A közös auratér egyre fényesebb, különösen a fejkörnyéki mezõben, ahol az is megfigyel­hetõ, hogy a koronacsakra mind magasabb dimenziókban tágul ki, míg végül összeér a társ koronacsakrájával, s együtt belépnek egy közös tudatmezõbe. Ez a közös tudatmezõ a koz­mikus nász utolsó fázisában olyannyira kiszélesedik, hogy eléri az akasha krónika területeit, a köztes létet, a kollektív tudattalan tartalmait, a "jó és a rossz tudásának" képességét, az isteni lényeg szintjét, ahol a lét és a nemlét egy. Ez az a szféra, ahol az emberi lény rádöb­benhet, hogy valóban olyan lett, mint az égiek közül egy, "a jó és gonoszt tudván". Ez az a kozmikus pillanat, amikor a lelkek nemcsak egymással olvadnak misztikus közösségbe, hanem a meg nem nyilvánult teremtõerõvel is, a világ eredetéhez jutnak el, amelyben a pólusok még nem váltak ketté, még nem volt sem föld, sem ég, csak a puszta ûr, amely maga volt a teljesség, a kezdet és a vég. így találja meg a férfi és a nõ a másik segítségé­vel a pontot, ahonnan mindannyian származunk: az öröklétet, ahol ott rejlik minden isme­ret a létezésrõl, a születésrõl, az élet és a halál titkairól. Ez az a pont, amelybõl a teremtés egykor kiáradt, s amelybe egyszer majd mind hazatérünk.Azt mondhatjuk, a hétköznapi, kellemes szex a menny rövid emlékeztetõje az ember­nek arról, hogy létezik valahol számára egy csodálatos ajándék: képes a teremtésre. A koz­mikus nász azonban maga a teremtés. 

*/Hodnik Ildikó*/