Akasha

Az akasha szanszkrit eredetû szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "ûrre" is utal. Az akasha az ötödik elem, a tûz, a víz, a föld és a levegõ után az éter. A jelenségek tér-idõ világa mögötti láthatatlan valóságát nevezték már világszellemnek, világléleknek, egyete­mes, finomanyagú energia mezõnek, kvintesszenciának, nagy mágikus ágensnek, kozmikus fluidumnak és még folytathatnánk. A nevek változnak, a tartalom azonban, amit jelölnek, mégis ugyanaz maradt. Az akasha az indiai Upanisádok szerint a kozmosszal együtt kelet­kezett, energiával teli tér, tömény szubsztancia, amely betölti az egész teret, és mindent megteremt ami csak létezik benne.

Az akashát a modern fizika fogalmai szerinti kvantumvákuummal (Dirac-tengerrel) azo­nosíthatjuk. Az elképzelések és bizonyos tapasztalatok szerint ebben a vákuumban (mivel nincs benne sem idõ, sem tér), nemcsak a földi értelemben vett múlt, hanem a jövõ (egyes vélemények szerint minden lehetséges vagy párhuzamos jövõ) összes információ­ja is elérhetõ. Az információknak e teljességét akasha krónikának is nevezik. 

Az akasha krónika 

Az akasha krónika a teozófusok szerint a világ kezdetétõl fogva megtörtént események, gondolatok, ötletek, érzelmek lenyomata, emléke. Világemlékezetként vagy akasha leme­zekként is említik, melyeken az összes lecke és cselekedet rögzítve van, amit az egyén életei során elvégez, tehát valamennyi inkamációnk teljes összegzését is tartalmazza,beleértve azt, amit a lélek megtanult, s azt is, amit nem tanult meg. Az akasha krónika az . univerzum maradandó memóriája, amely megõrzi mindannak a nyomát, ami valaha a vi- I lágegyetemben történt. Nevezik téridõnek, kozmikus hologramnak, holomezõnek, pszi­mezõnek is többek között. 

Egyes nézetek szerint az akasha krónika nemcsak a már megtörtént, hanem az éppen most folyó, illetve a jövõben bekövetkezõ események magvának is hordozója. Ez azért van így, mert az akashában, amely egy fizikai testeken kívüli tér, nincsenek a hagyományos fi­zikai rendszerekkel leírható idõ- és térfogalmak. Itt minden egyszerre, egyetlen pillanatban zajlik. Ha pedig nincs valódi tér sem, és az idõ sem csupán lineárisan, egyenes vonalban halad a múltból a jövõ felé, ha valóban van olyan helyzet, melyben tér és idõ párhuzamos, egyidejû és átjárható, akkor elvileg a világ összes egykori, jelenlegi és jövõbeli tapasztalata, ténye, ismerete és történése egyetlen idõpillanatban hozzáférhetõvé válik. Pontosan ez az, amiben mélyen hisznek a természetfelettivel kapcsolatot keresõk, és ma már a fizikusok új generációjának egyes tagjai is. 

Ahhoz azonban, hogy az akasha és az akasha krónika egyáltalán megnyilvánuljon, a lét­nek ki kellett áradnia az õsállapot sötét középpontjából (a szingularitásból, melybõl a fizi­kusok szerint a véges távoli múltban az univerzum keletkezett), amelyben nem volt sem­mi - vagy pontosabban nem volt semmi, ami felismerhetõ lett volna, hiszen nem voltak sem atomok, sem különvált energiák. Aztán a teremtés aktusa föl borította a "rendet", amely maga volt a káosz, s Brahma éjszakájából egy rezzenéssel (a nullponti energia kö­rüli mezõ háborgás ból) megteremtõdött Brahma nappala, a mai világ, amely azonban egy­szer ismét visszatér keletkezésének moccanatlan eredetéhez. 

/*Hodnik Ildikó: A lélek teste*/