Ezo-Pláza - avagy a fogyasztói társadalom és az ezoterikus piac

Életünkbe egyre erõteljesebben igyekszik bevonulni a fogyasztói társadalom értékrendszere, amelyet nem kerülhetnek el a spirituálisan gondolkodók sem. Hol van a határ a környezethez való egészséges alkalmazkodás és a szellemi törvényekhez való hûség között? Ehhez a kérdéshez szeretnék néhány gondolatot fûzni.

A fogyasztói társadalom a tökéletes Fogyasztó „kinevelésére” törekszik, aki nem sokat gondolkodik, csak megveszi azt, amit a reklámok harsognak. Életét és energiáit a vásárlás oltárán helyezi el. Én ezt magamban zombi* gyártásnak nevezem, ami számomra a lélek és tudatosság nélküli test elõállítását jelenti abból a célból, hogy ezek az egykor emberi testek szellemi, lelki és testi energiáikat pénz formájában az õket elõállító és irányító erõknek adják. Természetesen ez nem új jelenség, de mi itt, most a modern formájában találkozunk vele. Ennek szellemi szempontból talán a legsajnálatosabb velejárója az emberi tudat erõs beszûkülése a létért való mindennapi harcra, ami mára a pénz egyeduralmára redukálódott. A tudatosságukat és gondolkodásukat megõrizni kívánóknak viszont szembe kell nézniük a reklámok és a „modern viselkedés” tudat alatt ható kényszerítõ erejével. A reklámok gátlástalanul használnak minden olyan eszközt, amellyel kijátsszák az éberséget, és rejtett szuggesztiókkal kényszerítik vásárlásra a célkeresztben álló személyt/réteget. 

Hogyan jelenik meg ez a számunkra érdekes területeken?

Talán a legelsõ lépés az volt, hogy létrejött az ezoterikus piac, ahol mára már dömping van a könyvekbõl, kártyákból, lemezekbõl, kristályokból, füstölõkbõl és egyéb csecsebecsékbõl. Pénzközpontú üzletemberek hamar rájöttek, hogy mi minden eladható a szellemi magaslatokra vágyóknak. Ami még nem is lenne baj, ha mindez célhoz vezetne. Nemrégiben egy ezoterikus könyvesbolt közepén állva úgy éreztem, hogy megfulladok a kínálatban, és komolyan elgondolkodtam azon, hogy ezelõtt 15-20 évvel, miért volt elég nekünk 2-3 spirituális könyv? Mert elég volt, ma is abból táplálkozom, amit azokból tanultam – semmi újat nem olvastam azóta. Több ismerõsömnek ugyanez a tapasztalata. Ebbõl nem nehéz rájönni, hogy mi a lényeges, és mi nem. És itt jön be a fogyasztói társadalom módszere: az intellektus kielégítése. Az intellektus, amelyet a mi kultúránk mindenek fölé helyez, akkor érzi erõsnek és kompetensnek magát, ha bõven van választási lehetõsége. Ha ebben kiélheti magát, akkor nem gondolkodik el azon, hogy egyáltalán szüksége van-e arra, amibõl hatalmas választékot kínálnak fel neki – hiszen nem az a kérdés, hogy valóban szüksége van-e tejfölös-hagymás chipsre (avokádós samponra, algás fogkrémre vagy tibeti angyalkártyára), hanem az, hogy melyiket vegye meg az új sorozatból. Ennek természetesen az ad alapot, hogy a szükségleteket nem a megfelelõ síkon elégítik ki. Azaz: a hihetetlenül hiányzó szellemi és lelki síkot a Fogyasztó testi síkon akarja kielégíteni („Még, még, még, semmi nem elég….”). Tudjuk, hogy ez soha nem fog sikerülni, de a materiálisan gondolkodó Fogyasztó erre nem jön rá. Itt viszont elgondolkodhatunk, hogy a saját életünkben mennyire keverjük össze a síkokat. Amikor már a huszadik olyan angyalos könyvet vesszük meg, amelynek háromszáz oldalából csupán két mondatot tudunk használni, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy valójában mit keresünk, mi hiányzik a szellemünknek és a lelkünknek, amit angyalos könyv formájában próbálunk pótolni?

A szellemi éberség elaltatásának tehát az intellektus a központi szereplõje, amelynek másik fontos megjelenési formája az információ-éhség. A fogyasztói társadalom azt tanítja a Fogyasztónak, hogy az információ hatalom – és minél többen elhiszik ezt, annál inkább így lehet. A Merkúr (az intellektus legfontosabb archetípusa) típusú embernek az ad biztonságot, ha elég információja van valamirõl. Ennek diszharmonikus megnyilvánulása az a Fogyasztó, aki válogatás nélkül töm magába minden lehetséges információt (rádió, tévé, napilapok, utcai plakátok, bolti akciók stb.), miközben reszket, hogy kimarad valami fontos eseménybõl, és akkor lemarad a létért való küzdelemben.

Sajnos ez a viselkedés is megjelent az „Ezo-Plázában”. Sok olyan útkeresõvel beszéltem, aki büszkén mondta, hogy már egy könyvtárnyi könyvet elolvasott, mindenrõl tud, minden hétvégén más tanfolyamon ül, és hatalmas „tudás” van a birtokában. Ez a tudás és az információ gyûjtés összekeverésének tipikus esete, ami természetesen felszínességet von maga után. Az elolvasott információk többnyire csak az intellektus szintjén dolgozódnak fel, és nem jutnak el a lélek mélységéig, a cselekvés szintjérõl pedig már nem is beszélve.

A rengeteg könyvet és tanfolyamot „fogyasztók” körében tapasztalom idõnként a Fogyasztói viselkedést. Ennek az az alaptétele, hogy a „pénzemért mindenki úgy táncol, ahogy én fütyülök”. Én nagyon szeretem a budapesti ezoterikus könyvesboltokat, amelyek dolgozóit többnyire személyesen is ismerem, ezért el tudom mondani, hogy szerencsére általában olyanok ülnek a pult mögött, akik személyükkel, életükkel is példát mutatnak a szellemi úton való haladásban. Ezért meglepõ, amikor egy Fogyasztó lép be az ilyen boltba, és úgy viselkedik, mint egy hipermarketben (azonnal felháborodik, ha nincsen az, amit õ keres, elvárja a folyamatos akciókat, színes katalógusokat, tolakszik a pénztárnál, stb.), ahol látszólag minden a vevõért van. De sajnos a tanfolyamokon is megjelenik a Fogyasztó, és nem veszi észre, hogy nem egy plázában van, de azt sem, hogy nem azért jött ide, hogy kényelmesen kávézgasson a teraszon, és közben bájcsevegjen.
Amit a fentiekben megemlítettem, szerencsére nem általános, és azért emeltem ki, hogy ne is legyen az. Úgy gondolom, hogy aki a spirituális úton jár, keres, az éber tud maradni, nem keveri össze a testi szükségleteket a szellemivel (legalábbis törekszik erre).

Az Ezo-Pláza elkerülésének másik fontos tényezõje az emberi értékek megõrzése, és a tisztelet. Ha tiszteljük embertársainkat, és ennek megfelelõen kommunikálunk velük, akkor emberi kapcsolataink is javulhatnak, hiszen az egymás tisztelete nagyon hiányzik a mai hétköznapi viselkedésbõl. A tisztelet hiánya viszont gyakran visszavezethetõ a fogyasztói társadalomban eluralkodott, az intellektus hatalmán nyugvó gõgnek. A felfuvalkodott, öntelt, gátlástalan egó térnyerése nem lebecsülendõ, különösen a jól befolyásolható fiatalok körében. A fogyasztói társadalom minden erejét bevetve igyekszik az embert Isten fölé helyezni, ami mögött a kiszolgáltatottságtól való iszonyatos rettegés húzódik meg.

Aki a spirituális úton igyekszik elõre, az nagyon hamar megtapasztalja Isten és ember valódi viszonyát, ami nemcsak a tudatát nyitja meg, hanem kifejleszti benne az alázatot a Teremtõ, és az együttérzést minden teremtmény iránt. Ebben a belsõ állapotban õrizhetjük meg szellemi éberségünket, tudatosságunkat, amelynek birtokában nyugodtan sétálhatunk bármely pláza káprázatos világában.

*Zombi: a vudu hiedelemvilágban olyan holttest, amelyet varázslat révén újra életre keltenek. A zombi úgy cselekszik, mint egy robot, nincsen intelligenciája, sem szabad akarata.

/ Forrás: Szabó Judit weboldala /