Felhasználói értékelés: / 2
GyengeLegjobb 

Testmozgás

Da Mo, akinek vezetékneve Sardili és akir Bodhidharmaként ismertek, egy kis törzs hercege volt India déli részén. A töredékes történelmi feljegyzések alapján feltételezhetõen i.sz. 483-ban született. Ebben az idõben a kínaiak Indiát tartották szellemi központnak, mivel India volt a buddhizmus forrása, a Tan pedig igen jelentõs befolyást gyakorolt Kínára. A kínai császárok közül sokan küldtek szerzeteseket Indiába, akik a buddhiszmust tanulmányozták, és kéziratokat hoztak magukkal, mások indiai szerzeteseket hívtak meg Kínába, hogy tanítsanak. Ez utóbbiak egyike volt Da Mo. Õt sokan bódiszattvának, olyan lénynek tartják, aki megvilágosodott, mégis lemondott a nirvánáról, hogy megmentsen másokat. Röviden a buddhizmus egy világvallás, amelynek alaptanítása szerint Gautama Buddha, miután elérte a nirvánát, azaz a születés és halál körforgásából való megszabadulást és a tökéletes boldogságot, másoknak is tanítani kezdte, hogyan érhetik el ezt az állapotot. A buddhistákat három fõ csoportra osztják, aszerint, hogy Buddha tanításának melyik változatát követik. E háromféle tanítást nevezik "Három Jármû"-nek vagy "San Sheng"-nek. Közülük az elsõ a Mahayana, vagy "Da Sheng", a Nagy Jármû, amely magában foglalja a tibeti buddhizmust valamint csan vagy zen buddhizmust is, amit sokan ismernek Nyugaton. A második a Praktika, vagy "Chung Sheng", a Középsõ Út, amely a cselekvésrõl szóló tanítás, és amelyet többnyire vándor szerzetesek gyakorolnak. A harmadik a Hinayana, vagy "Shao Sheng", a Kis Jármû, ez utóbbit általában aszkéta szerzetesek gyakorolják az egyéni megvilágosodás elérése végett.

 

Da Mo a Mahayana követõje volt és i.sz. 526-ban vagy 527-ben jött Kínába, Liang Wu császár (Liang-dinasztia) uralkodása idején. Elõször a kantoni Kuan Shao templomba látogatott. Kanton kormányzójam Shaou Yon, beajánlotta Da Mót a császárnál, így kapott meghívást a császári udvarba. A császárnak azonban nem tetszettek Da Mo buddhista tanításai, ezért Da Mo Henan tartományba, a Shaolin-kolostorba utazott, és töltötte hátralévõ életét. A Shaolin-kolostort i.sz. 377-ben építették a Shao Shih-csúcson, a Sonn hegységben, Teng Fon Hsienben, Wei császár rendeletére, a buddhista Pao Jaco részére, hogy ott tanítson és imádkozzon. Kezdetben a szerzetesek nem gyakoroltak harcmûvészeteket.

 

Amikor Da Mo megérkezett a kolostorba, látta, hogy testgyakorlás híján a szerzetesek mennyire legyengültek. A szerzetesek állapota annyira elszomorította, hogy 9 éven át teljes magányban meditált. Ezalatt két könyvet írt, de csak az egyik, a Yi Gin Ching (Az izomfejlesztés könyve) maradt fenn. Da Mo 450-ig, 57 éves korában bekövetkezett haláláig a Shaolin-kolostorban élt.

Lu Yu, a Déli-Sung-dinasztia (1131-1162) költõje egy verset írt, Da Mo filozófiájáról.

 

 

"Mások lázadoznak, én nem mozdulok,
Vágyakat kergetnek, én nem mozdulok,
Hallom a bölcsek bölcsességét, én nem mozdulok,
Csak a magam útját járom."

 

 

Több, mint 1400 éve gyakorolják rendszeresen Da Mo Wai Dan gyakorlatait a Shaolin-kolostor szerzetesei. Ezeket a gyakorlatokat titokban tartották, a kínai tömegek csak a XX. században ismerhették meg és kezdhették gyakorolni. Ezek a gyakorlatok könnyûek és jótékony hatásuk rövid idõn belül tapasztalható. A Shaolin szerzetesek nem csak azért gyakorolták ezeket, hogy fokozzák a Chi keringését és megóvják egészségüket, hanem azért is, hogy a Chi-t a megfelelõ izmokra koncentrálva, fejlesszék belsõ erejüket. Mivel ezek a gyakorlatok a mozgásos Wai Dan-hoz tartoznak, fennáll a veszélye a San Kung-nak, azaz energiaszóródásnak, amint azt már fentebb említettük. Hogy elkerüljék a San Kung-ot, a szerzetesek a Nei Dan meditációt gyakorolták, hogy a vezetékeket Da Mo gyakorlatainak végeztével is nyitva tartsák.

 

A gyakorló keressen egy megfelelõ helyet a szabad levegõn és arccal kelet felé álljon, laza, természetesen egyenes háttal, vállszélességû terpeszben, a lábfejek párhuzamosak. Azért álljunk arccal keletnek, mert ez kedvezõ a föld forgása és a napenergia áramlása szempontjából.

 

A terpeszben ellazul a láb és a comb a gyakorlat alatt. Tartsuk zárva a szájat és nyelvünk hegyét lazán, feszülés nélkül érintsük a szájpadláshoz. A kínai meditációban ezt az érintést "Da Chiao"-nak, azaz hídépítésnek nevezik, mert ez az a pont, ahol összetalálkozik a Yin és a Yang keringés. A gyakorló tapasztalni fogja, hogy a nyál összegyûlik a szájában. Ezt le kell nyelni, hogy ne száradjon ki a torok a légzés-koncentrációnál.

 

A sikeres gyakorlás kulcsa a tudat összpontosítása a gyakorlás területére és a légzésre. Enélkül a Chi-keringés eredeti célja elvész és hiába gyakorolunk.

Több olyan dolog van, amit a gyakorlónak el kell kerülnie. Az elsõ a túlzott éhség vagy nagyon jóllakottság. Az éhség megzavarja a helyes összpontosítást. Várjunk legalább 30 percet, de inkább egy órát étkezés után, mert ekkor a Chi már kevésbé összpontosul az emésztésre. A második, hogy ne gyakoroljunk egy napig nemi aktus elõtt vagy után. A harmadik, hogy ne gyakoroljunk fáradtan, amikor figyelmünk irányíthatatlanul kószál. A negyedik, hogy ne fogyasszunk alkoholt gyakorlás elõtt, és végül ne gyakoroljunk, ha nagyon nyugtalanok vagyunk, mert akkor nagyon nehéz az összpontosítás.

 

A gyakorlatokat folyamatosan, sorban egymás után végezzük, hogy megõrizzük a fejlõdõ energiát. Például az elsõ gyakorlat a csuklónál fejleszt energiát, a második az összegyûlt energiát átviszi a csuklótól az ujjakhoz és a tenyérhez és további energiát fejleszt. A harmadik gyakorlat átviszi az energiát a tenyértõl és a csuklótól a karba és így tovább.

 

Mindegyik gyakorlatot ötvenszer ismételjük. Egy ismétlés két részbõl áll: belégzésbõl, ezalatt ellazítjuk az izmokat, vagy a végtagokat, valamint kilégzésbõl, mialatt képzeletben kissé összeszorítjuk az izmot és elképzeljük, hogy az energia beáramlik az adott területre. Az izmokat kicsit meg is feszíthetjük. A karokat ne nyújtsuk ki teljesen ezeknél a gyakorlatoknál. 50 ismétlés után kezdõdik a soron következõ gyakorlat, megállás nélkül. A kezdõk elõször nehéznek találják ötnél több gyakorlat teljesítését egy alkalommal, az ötös szám egyébként is megfelel, mivel ez 15-20 perces gyakorlást jelent. A másik változat, hogy a gyakorló végigcsinálja mind a 12 gyakorlatot kevesebb, például 20 ismétléssel a gyakorlatsor így is 20 percet vesz igénybe. Ha naponta egyszer vagy kétszer gyakorolunk, hat hónap alatt képesek leszünk az összes gyakorlatot ötvenszer megismételni. Ha valaki három éven át folytatja az edzéseket, óriási erõt es energiát fejleszthet. Ezek a gyakorlatok annyira megnövelik az idegek és az izmok hatékonyságát, hogy azokat a teljesítõképességük határán használhatjuk a harcmûvészetekben. Egészségmegõrzéshez napi öt gyakorlat elegendõ.

		1. GYAKORLAT (2-4. ÁBRA) Tartsuk a kezeket a test mellett, a tenyér nyitott és lefelé néz, az ujjhegyek elõre állnak, a könyök behajlik. Képzeljük el, hogy a tenyereket kilégzéskor lefelé nyomjuk, majd belégzéskor ellazítjuk. Ez a formagyakorlat a Chi-t a csukló területére irányítja, és 50 ismétlés után a tenyér valamint a csukló területén meleget érzünk.
2-4. ábra
		2. GYAKORLAT (2-5. ÁBRA) A kar mozdítása nélkül szorítsuk ökölbe a kezünket, a tenyér lefelé néz, a hüvelykujj kinyújtva a test felé. Kilégzéskor képzeljük el, hogy összeszorítjuk az öklöt és hátrafelé toljuk a hüvelykujjat. Belégzéskor lazítsunk. A csuklót hajlítsuk hátra, hogy megtartsa az elsõ gyakorlatban fejlesztett energiát.
2-5.ábra

3. GYAKORLAT (2-6. ÁBRA)

Ismét a karok mozgása nélkül fordítsuk az öklöt úgy, hogy a tenyerek egymás felé nézzenek és helyezzük a hüvelykujjat az ujjak fölé úgy, mint a szokásos ököltartásban. Kilégzéskor képzeljük el, hogy összeszorítjuk az öklöket, belégzéskor lazítunk. Ez serkenti a karok izmait és idegeit, ezért az energia odagyûlik.

4. GYAKORLAT (2-7. ÁBRA)

Nyújtsuk ki a karokat egyenesen a test elõtt, a tenyerek egymás felé nézzenek, kezünk ököltartásban marad. Kilégzéskor képzeljük el, hogy összeszorítjuk az öklöket, belégzéskor lazítsunk. Ez a vállakban és a mellkasban fejleszti az energiát.

5. GYAKORLAT (2-8. ÁBRA)

Kinyújtjuk a karunkat egyenesen felfelé, a tenyerek egymás felé nézzenek, kezünk ökölben. Kilégzéskor képzeljük el, hogy öklünket összeszorítjuk, belégzéskor lazítsunk. Ez a vállakban, a nyakban és az oldalizmokban fejleszti az energiát
 

	6. GYAKORLAT (2-9. ÁBRA) Engedjük le a karokat úgy, hogy a felkar párhuzamos legyen a földdel, a kar könyökben meghajlik, az ököl a fülnél, a tenyerek elõrenéznek. Kilégzésnél képzeljük azt, hogy az öklünket összeszorítjuk, belégzésnél ellazítunk. Ez energiát fejleszt az oldalakban, a mellkasban és a felkarban.
2-9.ábra

 

	7. GYAKORLAT (2-10. ÁBRA) Nyújtsuk ki a karjainkat oldalt, a tenyerek elõrenéznek. Kilégzésnél képzeljük azt, hogy összeszorítjuk az öklünket, belégzéskor pedig lazítunk. Ez a gyakorlat a vállakban, a mellkasban és a hátban fejleszti az energiát.
2-10.ábra

8. GYAKORLAT (2-11. ÁBRA)

Nyújtsuk ki a karjainkat egyenesen elõre, a tenyerek egymásra néznek, de a karok könyökben enyhén behajlanak, ezáltal a karok kört alkotnak. Képzeljük el, hogy öklünket összeszorítjuk, és vezessük az energiát kilégzéskor a karokon át az ökölbe, belégzéskor lazítunk.

9. GYAKORLAT (2-12. ÁBRA)

Húzzuk az öklöket a test felé behajlítva a könyököt, az öklök az arc elõtt, kifelé néznek. Kilégzéskor képzeljük el, hogy öklünket összeszorítjuk, belégzéskor lazítunk. Ez a gyakorlat hasonlít a hatodikhoz, de az öklök itt közelebb vannak egymáshoz és elõrenéznek, így a gyakorlat más izmokat feszít. A gyakorlat felerõsíti a karok energiaáramlását.

 

 

	10. GYAKORLAT (2-13. ÁBRA) Emeljük fel a karokat függõlegesen. Az öklök elõre néznek, a felkarok oldalt kifelé állnak, függõlegesen a talajhoz képest. Kilégzéskor képzeljük el, hogy összeszorítjuk az öklünket, belégzéskor lazítunk. Ez a gyakorlat keringetni kezdi a váll környékén fejlõdött energiát.
	11. GYAKORLAT (2-14. ÁBRA) Hajlítsuk be a könyököt, engedjük le az öklöket az alhas elé, tenyérrel lefelé. Kilégzéskor képzeljük el, hogy az öklünket összeszorítjuk, és a keringetéshez vezessük az energiát a karokba. Belégzéskor lazítás. Ez az elsõ gyógyító gyakorlat.
	12. GYAKORLAT (2-15. ÁBRA) Emeljük fel a karokat egyenesen a test elõtt, a tenyér nyitott, felfelé néz. Kilégzéskor képzeljük el, hogy valamit felemelünk, belégzéskor lazítunk. Ez a második gyógyító gyakorlat.
2-15.ábra